Mennyi ideig vagyunk képesek magunkon viselni a múltban elszenvedett fájdalmakat? Felül tudunk-e emelkedni a minket ért sérelmeken, és egy más nézőpontból szemlélni az életet? Pintér Zsófiának sikerült. Új életet kezdett a Matrix Drops Protokoll segítségével. Három éve már egy magasabb életminőségben éli mindennapjait. Az Ő története következik most.
Milyen problémákkal küzdöttél?
– Kicsi koromtól fogva problémám volt az önbecsülésemmel, sokáig úgy éreztem, hogy én nem vagyok szerethető. A saját magammal való elégedetlenség és a családommal való kapcsolatom mindennap nyomasztott.
Említetted, hogy kicsi korodtól megvoltak a problémák. Mikor tudtad azonosítani, hogy baj van?
– Régre nyúlik vissza. Kamaszkorom óta éreztem azt, nekem valami nagyon nem jó, soha nem tudtam igazából pontosan megfogalmazni, de ez az állandó belső lelki háború, hogy sem a családban, sem a közösségi életben nem találtam önmagamra, nem találtam a helyemet, mindig máshol jártam gondolatban. És az akkori állapotomhoz a környezetem nemhogy hozzátett, és segítettek volna, hanem még jobban lenyomtak, és ez mind olyan pszichés állapothoz vezetett, amiben én már nagyon nem éreztem jól magam. Nem figyeltem a táplálkozásra, a gondolataimra, nem figyeltem a lelkemre, nem figyeltem semmire.
És sok-sok év után, 31 éves koromra eljutottam odáig, hogy már fizikálisan annyira rosszul voltam, hogy kórházba kerültem.
Milyen tüneteid voltak ekkor?
– Az idegrendszerem szinte teljesen felmondta a szolgálatot. Súlyos depresszióm volt, a nap 24 órájában elviselhetetlen szorongás gyötört. Olyan szintre kerültem, hogy egyszerűbb lett volna meghalni, mint élni. Nagyon mélyen voltam.
Erről a mélypontról mi lendített át?
– Tudtam, innentől fogva már nincs vesztenivalóm. Elviselhetetlen egy állapot. A pszichátriára kerültem, tömték a nyugtatókat belém, leszíjazott emberek között feküdtem. Ott akkor sok minden átértékelődött. Ahogy bolyongtam a nyomasztó kórházi folyóson leszedálva, benyugtatózva, valahol a belső hang ezt mondta: ’nem, ez így nem oké, nekem nem itt kéne lennem, nem itt a helyem, én jól akarok lenni, de hogyan legyek jól…’.
Majd kikerültem a kórházból, de semmivel sem lettem jobban, sőt. Xanaxszal akartak kezelni, ilyen nyugatót, olyan nyugatót ajánlottak, ezt szedjem, azt szedjem. Napról-napra azt éreztem, csak még lejjebb, még lejjebb kerülök…úgy éreztem, ennél lejjebb már nincs…amikor a napi 24 órából 18-at végigsír az ember, az olyan állapot, amiben az ember nem akar lenni. És itt volt az a pont, amikor azt mondtam, így már nem mehet tovább.
Ez az erős elhatározás, hogy lépni kell, legelőször a kórházi tartózkodás után fogalmazódott meg?
– Tulajdonképpen igen, bár kisebb dolgokkal már korábban is próbálkoztam: például elkezdtem önismereti könyveket olvasni, belemélyedtem a meditációba, ideig-óráig gyakoroltam. De nem voltam kitartó, hamar elmúlt a motiváció. Egyszerűbb volt a totális önsajnálatba belemerülni, mindenkit hibáztatni. Sok év kellett ahhoz, hogy megértsem, nem mások a hibásak, nekem kell változtatni, nem várhatom mástól a megoldást, ha én nem teszek, nem változtatok, magától semmi nem változik. Úgy gondolom, 90%-ban a Matrixnak köszönhetem ezt a szintű felismerést, és apránként, igaz, de elkezdtem magamért tenni. (A Matrix Drops értékrendről-életmódról a „Bevezetés a Matrix világába” címmel korábbi blog-cikkünkben írtunk – a szerk.)
Miként leltél rá erre az útra? Hogy találkoztál a Matrix Drops Protokollal?
– Tizenvalahány éve is voltak komoly tüneteim, amit nyilván szerettem volna megoldani. Kutattam a megoldást, a lehetőségeket, és a semmiből elővillant a telefonom képernyőjén Kovács-Magyar András, feltaláló neve. A mai napig nem tudom megmondani, hogy történt, hogy miért pont Ő – de ennyi év után már tudom, odaföntről jött a segítség. Életemben akkor utaztam fel először Budapestre, a Matrix Drops Központba. Itt építő, pozitív élményem volt, tetszett a szemléletmód, csak nem volt bennem kitartás. De a sors fintora: rá sok évre megint visszakanyarított az élet erre az útra: megint jött egy szörnyű állapot, egy betegség, a kórházas incidens, amiből ki szerettem volna jönni, és akkor már egy másik városban élve, új ismerősöktől jött az infó, hogy van Nagykanizsán erre lehetőség. Így ismerkedtem meg Júliával, és ekkor kezdtem el rendszeresen Matrix Drops Computeres mérésekre járni.
Az első Matrix Drops lélekszkenner-mérések,-elemzések milyen szembesülést, tapasztalást, élményeket adtak?
– Nagyon jó és egyben szörnyű is volt. Az, hogy az ember beleláthat önmagába, a gondolataiba, az érzéseibe, ez valami fantasztikus. Viszont nem egyszerű olyan dolgokkal szembesülni, amit valahol talán az ember érez belül, hogy gond lehet. És amikor egyértelműen ott a válasz: mennyi bántást kapunk más embertől, mennyi nem odafigyelést, nem törődést kap az ember a saját családjától, mennyi olyan trauma éri az embert akár már magzatkorában is, amiről az ember nem is tud – a legelső mérés a magzatkori emléksúlyt hozta ki, szóval a probléma már magzatkorban kezdődött…
Amikor az ember felnő egy olyan családban, ahol napi szinten sulykolják: ’te buta vagy, ezt rosszul gondolod, csak rosszat tudsz csinálni, ez nem így van, a te hibád, nem vagy elég jó ehhez, nem vagy elég jó ahhoz’ – teljesen lenyomják az embert. S amikor egy halovány kis szikra az emberben még ott van: ’talán nem én vagyok mindenért a hibás’. De beletörődtem, az ember mégis hagyja, hogy ezek a dolgok elvigyék: ’igen, én ennyit érek, igen, erre vagyok képes, és nincs tovább’. Csak ez egy idő után felemészti az embert…, és én már olyan szinten nem bántam jól a lelkemmel, a gondolataimmal, hogy eljutottam az életben egy olyan pontra, hát…ezt a fizikai és lelki rosszullétet el sem lehet mondani… és amikor belelát az ember ilyen szinten a lelkébe az MD lélekszkennerrel, lát mindent…az egy mérföldkő.
A legnagyobb segítség első körben az volt, hogy megerősített abban: ne okoljam magam. Rajtam kívül álló okok is vannak, amikről én nem tehetek, így már nem bántottam magam. Továbbá olyan célirányos Matrix Drops cseppeket kaptam, amik a lelkemről, mint a hagymahéját szépen-fokozatosan hámozták le a dolgokat.
(A fotó illusztráció.)
Mi történt Veled az első csepp-élmények alkalmával? Milyen hatást gyakoroltak az érzelmi, gondolati világodra?
– Az első cseppek nagyon megbolygattak, dühös voltam, megmagyarázhatatlanul zavarodott voltam belül, az érzések színes palettája kavargott bennem. Amit az ember elnyomott magában éveken át, most az előtérbe került. Ahogy haladtam előre az időben, és szedtem a lélekszkenner által nekem javasolt cseppeket, úgy éreztem, egyre jobban képes vagyok dolgokat elengedni. Azért ez egy hosszú folyamat, de örömmel tapasztaltam, hogy egyre több minden már nem bántott annyira.
Három hónapos nehézfém-kivezető csepp-sorozatokat is végigcsináltam. Az ólmot, az urániumot és a cadmiumot vezettem ki. A nehézfémkivezető hat fizikálisan, de még jobban talán a lelki-tudatalatti dolgokra is, és itt volt mit rendbe tenni, szóval ez utóbbit nekem nagyon megbolygatta. Amikor a kivezető-sorozat vége felé értem, akkor tapasztaltam, éreztem meg a változást: kezekben-lábakban a zsibbadás, nehézérzet elmúlt, egyre nyugodtabbá válik az ember, a hétköznapokban apránként jön minőségbeli változás, a fizikai állapotom javult, egyre terhelhetőbb lettem, egyre több mindent tudtam csinálni, egyre több mindenhez volt kedvem, a mindennapi hangulatomon és közérzetemen is éreztem a pozitív hatást. Nekem olyan kapaszkodó volt a Matrix Drops Protokoll, amely révén tényleg szó szerint újra felépítettem magam.
Mennyi időre volt szükség a teljes újjászületésig? A súlyos állapotból, nehéz helyzetből egy stabilabb állapotba kerülni körübelül mennyi időt ölelt fel?
– Fél év alatt nagyot tudtam ugrani, és a következő szintlépéshez még fél évre volt szükség, tehát összesen egy év volt. Drasztikus voltam magammal. Egyik napról a másikra elhagytam a függőségeket, pl: cigarettát. Időt-pénzt nem sajnáltam, mentem mérés-elemzésre havonta egyszer vagy kétszer, sok célirányos cseppet szedtem. Azonnal be lett méretve az otthonunk, így feltérképezhettük, hol húzódnak negatív földsugárzások. Komoly megtapasztalás volt: kiderült, vízérben feküdtem, a felsőtestemen, a fejemen húzódott végig. Utána sokkal nyugodtabban tudtam aludni. Manuálterápiás kezelésekre jártam és a Protokoll szerinti táplálkozás is egyre nagyobb hangsúlyt kapott az életemben. Nagyon akartam a változást. Épp ezért abban a kritikus fél évben, amikor elindítottam az átalakulást az életemben, egyfelől kapkodtam is, türelmetlen voltam, egyszerre akartam mindent, nagy változásokat, hogy egyik napról a másikra látszatja legyen. Akkor úgy voltam vele, próbáljuk ki ezt az utat, azt is, ilyen alternatíva, meg amolyan…abban a fél évben párhuzamosan belekaptam több mindenbe.
Végül miért a Matrix Drops Protokoll mellett tetted le a voksod? Miért ezt a módszert követed a mai napig?
– Egyértelmű a válasz: ennek van eredménye. Látom a minőségbeli változásokat, látom azt, hogy előre haladok, nem pedig visszafelé. Érzem lelkileg és fizikálisan is a pozitív változást. Rövid távon is éreztem a jótékony hatást, ami végig az úton tartott. A belső sugallat végig ott volt, megmagyarázhatatlan módon tudja, érzi az ember: ez az az út, én ezt szeretném követni, és ez erőt adott a nehezebb pillanatokban is.
Az említett nehezebb pillanatok erős krízishelyzeteket takarnak? Mennyire voltak jellemzőek a hullámvölgyek ebben a fél évben, illetve egy év alatt?
– Nagyon nagy munka saját magunkon dolgozni, a gondolatainkat rendben tartani, ez napi szintű feladat. Elég egy kisebb környezeti hatás, a családban egy rossz szándékú ember, a munkahelyen egy olyan kolléga…már borul az egész nap. Ugye ami évtizedeken keresztül rossz szokássá, beidegződésünkké vált, azt nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni. Persze ilyenkor jön a jól ismert viselkedési minta, belesüppedni az önsajnálatba, elhanyagolni magunkat: nem figyelni a táplálkozásunkra, mert most nincs kedvem… Szóval ezek olykor engem is elvittek…
Mégsem adtad fel. Hogy tudtál felülemelkedni az önsajnálaton, és a célra összpontosítani?
– Az akarat. De ennél sokkal többet ér, és jelent számomra az a fajta megtapasztalás, amit akkor és azóta is, ebben a pár évben tapasztaltam a Matrix révén. Részese lehettem olyan dolgoknak, amilyet álmodni sem lehet. A csodák, a lelki feltöltődések. Például emlékszem, amikor hazajöttem Kovács-Magyar András 2 napos kurzusáról, a Párom azt mondta, rám sem lehet ismerni: „Repkedsz, csillog a szemed a mosolytól.” Belül én ezt éreztem, de amikor kívülről is ilyen látszata van egy teljesen depressziós embernél, az nagy dolog.
(A fotó illusztráció.)
Többször szóba hoztad a beszélgetés során a kitartás hiányát. Én az interjúnk előtt megkérdeztem Rólad a mentorodat, Csontos C. Júliát. Érdekes, mert Ő végig az erőt látta Benned: „Könnyű dolgom volt Zsófival, mert 100%-osan odatette magát, elszánt volt, kitartó. A hite ebben a módszerben soha nem rendült meg, még akkor sem, amikor időnként visszaesések mutatkoztak. Büszke vagyok rá, és Ő is az lehet magára.”
– Az én életemben Júlia nagyon fontos. Nem tudom azt a hálát kifejezni, hogy mit érzek, hogy Őt az élet, a Jóisten ide sodorta hozzám. Minden másodperc öröm Vele. Őrá úgy tekintek, mint a második anyukámra. Tudom, nélküle ez az egész nem ment volna. Az, hogy találni egy olyan embert, aki a kezdetektől fogva ott van, és végig fogja az ember kezét, nagyszerű. Abban az állapotomban jobban bíztam őbenne, mint bárki másban. Tudtam, hogy számíthatok rá.
Továbbá a budapesti Matrix Drops Központ munkatársainak is köszönettel tartozom: Kovács Enikőnek, dr. Pálus Attilának, Pintér Mirkonak és Gergics Rudolfnak is.
Dr. Pálus Attila miben tudott Téged emelni, segíteni?
– Szellemi iránymutatást kaptam tőle, és orvosilag is sok tanáccsal látott el. Nagy segítség volt, ittam minden egyes szavát. Emlékszem, először nagyon féltem a manuálterápiától, de hatalmas megkönnyebbülés volt, ahogy helyrekerültek fizikálisan-testileg is a dolgok.
31 évesen hoztál egy sorsfordító döntést, 32 évesen már stabil voltál, azóta eltelt 3 év. Hogy tartod szinten az állapotod? Mit teszel meg nap mint nap magadért, hogy jól legyél?
– Folyamatos a fejlődés. Ez egy véget nem érő út. Mindig lehet feljebb, feljebb, és előre.
Amivel én támogatom magam: folyamatosan igyekszem átformálni az életvitelem a Matrix Drops Protokollnak megfelelően. Bizonyos időközönkét újra beméretjük az otthonunkban a földsugárzásokat, hiszen a vízerek olykor elmozdulhatnak. Táplálkozás terén olyan forrásokat keresek, ahol tiszta, autentikus forrásból származó élelmiszerekhez juthatunk – pl.: kizárólag hormonmentes húst fogyasztunk. Elkezdtem kertészkedni vegyszermentesen, Matrixozom is a kertem, bővíteni szeretném majd a palettát és ezzel szeretnék majd foglalkozni hosszútávon. Van egy kölyökkutyusom, őt is cseppezem.
A gondolataim nem tudnak máshol forogni: megteremteni azt, hogy egyre több kurzusra tudjak elmenni. Szeretnék rendszeresen résztvenni lélekszkenner-mérésen. Célom, a cseppek jótékony hatása által egyre minőségibb életet élni – nekem ez a motivációm.
Azért bevallom, minden egyes MDC mérés előtt úgy izgulok még most is. Hiszen ehhez bátorság kell, hogy ilyen szinten szembesüljünk önmagunkkal. Mindig bennem van: vajon mit fog üzenni a lélekszkenneren keresztül a lelkem? Meg azt is tudom, mi az, amit biztosan ki fog írni. Hát igen, a Matrix Drops Computert nem lehet becsapni. És mindig izgatottan várom, ha beveszem a célirányos cseppet, akkor mi fog változni. Olyan ez az egész, mint egy élménnyel teli utazás.
(A fotó illusztráció.)
Az interjút készítette: Csontos Lilla
